Varga Dénes és Vargáné Magyar Ágnes
(billentyűs és ritmushangszerek, ének – hegedű, ének)Eredetileg mi is szombathelyiek vagyunk, de világpolgárok lettünk: már számunkra is ismeretlen időpontban indult baráti kapcsolatunkat Hollandiában mélyítettük el, és közös életünk is meglehetősen rendhagyó módon indult. 2005 augusztusától 2007 augusztusáig Japánban, az Akita megyei Nosiróban laktunk, ahol szoros kapcsolatot alakítottunk ki a helyi kis katolikus csoporttal, melynek lelki atyja egy több mint 40 éve Japánban élő német misszionárius. 2006 augusztusában, épp a japán fesztivál-időszak csúcsszezonjában itt született meg első gyermekünk, Bernát.
Ágnes
Már az oviban is zenei nevelést kaptam, hegedülni 5 éves koromban kezdtem. Érdekes, hogy bár balkezes vagyok, a vonót jobb kezemben tartom, a zeneiskolai nevelés ugyanis nem tette lehetővé e “deviancia” kezelését. Diplomadolgozatomban épp a balkezesség problémájával foglalkoztam. Hegedűtanári és egyházzenész diplomáimat 2001-ben szereztem Győrben. A tanulás után a Szombathelyi Szimfonikus Zenekarban dolgoztam, illetve több turnén vettem rész: a Rondo Vienna-val muzsikáltam Ausztriában és Németországban, a London City Opera-val az Egyesült Államokban. A keresztény könnyűzenével 1992-ben kerültem szorosabb kapcsolatba. Professzionális zenész vagyok, s ez nem csak az általam játszott zene minőségére utal, de arra is, hogy ebből keresem a család kenyerének egyik felét - néha a nagyobbikat.
Mostanában aktív családanya, s továbbra is aktív muzsikus vagyok. Rendszeresen közreműködöm a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar koncertjein, a Petőfi Színház zenés darabjaiban, a zeneiskola növedékhangversenyein.
A Karmel együttes egyetlen professzionális zenészeként a kottákon lévő bogyók megfelelő pozícionálásáért, valamint a vokálok tisztaságáért felelek.
Dénes
Nagyjából 9 éves lehettem, amikor édesapám hosszas könyörgésemre újra felhúroztatta és beállíttatta régi Cremona dobozgitárját (ez a gitár még ma is megvan, bár lehetetlen behangolni). Röviddel ezután erőteljes synth-pop, illetve ugyancsak atyai hatásra a billentyűk mellett voksoltam, és az akkoriban nagyon divatos szintisuliba kezdtem járni Szombathelyen. Az “alapozás” után autodidakta módon sajátítottam el egy-egy könnyűzenei stílus jellemző billentyűs frázisait, s közben különböző családi formációkban bontogattam szárnyaimat. 1994 és 2004 között több könnyűzenei együttesben is közreműködtem: játszottam alternatív és hard rockot, elektronikus és akusztikus blues zenét, country-t. A szombathelyi Kálvária templom rendszeres gitáros szentmiséihez nagyjából 1994-ben csatlakoztam billentyűsként. Civilben faipari mérnök vagyok, 2008-ban Ph.D. tudományos minősítést szereztem a faanyagtudomány területén. Jelenleg a Nyugat-magyarországi Egyetem egyik Nonprofit Kft.-jének ügyvezetőjeként dolgozom. Amellett, hogy az igényes keresztény könnyűzenét játszó Karmel felbújtó alapítója vagyok, az együttesben nekem adatott az ügyeletes hangszerelői poszt (a hangzásvilágért és nem az elromlott hangok javításáért felelek).
2008 januárja óta Sopronban élünk. Itt született 2008 decemberében második gyermekünk, Borbála. A két gyerkőccel gyakran térünk haza, a gyökerekhez, ... persze nem kizárólag a Karmeles próbák miatt. A zene mellett szeretjük a jó filmeket, a Japánból hazahozott házimozit azonban egyre ritkábban tudjuk bekapcsolni. Annyira nem bánjuk...
